A politika világa legalábbis egy szempontból hasonlatos a technológia és az innováció világához: amit egyszer feltaláltak, azt utána más is elkezdi használni és a megoldás vagy a módszer az adott terület mindennapjainak a részévé válik. Ha a politika világát nézzük, akkor az első általunk is ismert írásos emlékektől (ókori Egyiptom, Hammurapi) kezdve egészen napjaink politikacsinálásáig szépen fel lehet vázolni a különböző hatalomtechnikai megoldásokat. Ez a rövid kis bevezető csak arra próbált rávilágítani, hogy a Fidesz által kialakított mechanizmusok egyrészt nem előzmények nélkül valók, de ami a jövőnket leginkább befolyásolja: a Fidesz bukását követően (ne legyenek senkinek illuziói: a Fidesz-kormány, mint minden antidemokratikus rezsim szükségszerűen bukni fog, az időzítés persze kérdéses, de erről egy következő bejegyzésben) már nem is lesznek annyira újszerűek vagy unortodox húzások.

De vajon miért is érdekes ez? A probléma pusztán csak annyi, hogy ahogyan a Fidesz 2010 óta a politikát csinálja, precedensértékű, példamutató lehet a következő demokratikus, vagy kevésbé demokratikus szereplő(k) számára és a Fidesz bukását követően egyrészt a Fidesznek nem lesz semmilyen erkölcsi alapja egy, az általa művelt politikát továbbfejlesztő hatalom ellen fellépni, másrészt a többi politikai szereplő is hivatkozhat arra, hogy kérem, ez a Fidesz kormányzása idején majdhogynem természetes lépés volt, tessenek csak lemondani a tiltakozásról etc.

3 példa, hogy milyen precedenst teremtett a Fidesz 2010 óra (ezrével lehetne ezeket felsorolni, de itt csak a legizgalmasabbakat/legfontosabbakat mutatom be):

1. Törvényhozás. A Fidesz teljes mértékben a feje tetejére állította a jogalkotást. Új eljárásrend, új szokások, erőből és konszenzust nélkülözve átnyomott alaki és tartalmi hibáktól hemzsegő, néha végrehajthatatlan jogszabályok; a beiktatott kontroll 120 százalékos lezüllesztése (kamuköztársasági elnökök, mint Skicc Pali és a Bajszos + Alkotmánybíróság jogkörének csorbítása, haveroknak bársonyszék biztosítása). Ami ezek mellett is izgalmas tud lenni, az a visszamenőleges hatályú törvényalkotás. Képzeljük el azt a Fidesz bukást követő, esetleg kevésbé demokratikus és a Fideszhez hasonlóan populista kormány/parlamenti többség ötletét, hogy mondjuk hoznak egy jogszabályt arról, hogy a Fidesz, mint párt az alapításakor nem felelt meg valamilyen olyan kritériumnak, amit a jelenben határoz meg az új kormány és sajnos emiatt a Fidesz egészen idáig törvénytelenül működött, így jogtechnikailag nem létező párt, minden ingó és ingatlanvagyon mehet az államhoz, az időközben kifizetett minden állami támogatás, a képviselői tiszteletdíjak pedig kamatostul visszajárnak az államnak, amit a NAV (nem Kaya Ibrahim vagy Joszip Tot) fog beszedni. Abszurd? Naná, nem is kérdés. Lehetne hozzá jogszabályt barkácsolni? Csak kreativitás kérdése.

2. Felhalmozás (lásd a szinonímákat, mint Mészáros Lőrinc, Louis de Simicska, lopás, korrupció, lenyúlás, Fidesz stb.). Igen, tudjuk, a nemzeti tőkésosztályt kell megerősíteni. Azt a tőkésosztályt, amely egyébként maximálisan alkalmatlan arra, hogy önerejéből és tehetségénél fogva bármi maradandót is alkosson itthon vagy nemzetközi szinten. A Fidesz kiépítette a demokratikus köntösbe öltöztetett állami lopás mechanizmusát. Nem lehet fellépni ellene, mert aki felléphetne (ügyészség, rendőrség), azt is a Fidesz jelöli ki, így a kör bezárult. A gond ezzel annyi, hogy ami gyorsan jött, az gyorsan is mehet. A Fideszes hölgyek és urak úgy tűnik nem emlékeznek a 1946 után kezdődő államosításokra, ahol mindent, még a padlást is kisöpörték. Nopersze ma már a java Fideszesek külföldi számlán tartják a megtakarításaikat, de ne feledjük, ezek sem visszaszerezhetetlen tételek. Mi történne akkor, ha egy kevésbé demokratikus kormányzat visszaállamosítaná az ebül szerzett vagyont (alias közpénzt)? Lehetne ellene fellépni? Lehetne egy új kurzus ugyanilyen lopása ellen küzdeni?

3. Média. Na igen, a nyomtatott lapok piaca szinte egészen a Fideszé, az online hírportálok közül is jónéhány. A szerencse a szerencsétlenségben az, hogy egyébként ezeket sem lennének képesek működtetni és fenntartani az állami és haveri hirdetők nélkül, így a Fidesz bukását követően pár év múlva mennek majd a süllyesztőbe. A minta mindenesetre, hogy bármilyen médiaportfoliót meg lehet szerezni és utána állami milliárdokkal dotálni, élesen a politikacsinálók fejébe lett vésve. Mint amikor a Fodor G. által főszerkesztett, senki által nem olvasott online Fidesz szócső főoldalán legalább ötször lehet ugyanazt a kormányzati propaganda bannert látni - biztos épeszű döntés marketingszempontból. A központi propagandát nyomó portálok és a hirdetések mára teljesen érdektelenek lettek, az értelmes (nem Fidesz-szavazó) emberek már vakok lettek ezekre a butaságokra, így csak annyi a hasznuk, hogy a Fideszes szavazókat kondícionálják és a közpénzt ellopják. Példát generáltak? Nem is kérdés. A Fidesz megmutatta, hogyan kell egy központi propagandának engedelmeskedő, gazdaságilag csak tőle függő (még ha javarészt senki által nem olvasott) médiát felépíteni.

A fenti példák természetesen elszomorítóak és semmi jót nem ígérnek a Fidesz bukását követő időszakra. Amit szerintem a legtöbbünk nem ért még ma sem, az az, hogy a Fidesz a 2010-es választásokon megszerzett politikai előnyét miért nem a Magyar Köztársaság erősítésére, felvirágoztatására, az oktatás, az egészségügy felfuttatására fordította és miért inkább ennek a kicsinyes, tolvaj, kamukeresztény és kamunemzeti, korrupt katyvasz létrehozására. A Fidesz eddig olyan példát mutatott a kormányzásra, amelyre Szálasi, Rákosi és Kádár is büszke lenne: a lehető legrosszabb precedenst a modern kori Magyarország történelmében.