Bár a 2018-as országgyűlési választásokig van még majdnem másfél év, a legtöbb nagy politikai párt lassan elkezdi a felkészülést a következő parlamenti választásokra, kialakítja a politikai stratégiáját és a kampányüzeneteit. Noha a demokráciákban a választások rendszerint legalább két-, de leginkább többesélyesek, a 2018-as magyarországi országgyűlési választások kimenetele a jelenlegi tudásunk alapján meglehetősen egyesélyesnek tűnik és eléggé biztosra lehet venni, hogy azt Orbán Viktor vezetésével a Fidesz fogja megnyerni, akár kétharmados többséggel. Hogy miért? Mert politikai értelemben jelenleg nincs nála tökéletesebb alternatíva a magyar politikai és államférfiúi palettán. Ha egy kicsit részletesebben elemezzük a helyzetet, akkor az alábbi válaszokat kapjuk.

Miért Orbán Viktor nyeri a 2018-as magyar országgyűlési választásokat?

1. Orbán Viktor uralja a Fideszt és a magyar társadalom politikai, gazdasági, kulturális szegmensének minden fontosabb területét, és jelenleg nem nagyon van olyan része Magyarországnak, amely az elmúlt 6 évben ne került volna Orbán irányítása alá (legfeljebb olyan területekről beszélhetünk, ami MÉG nem került a felügyelete alá). A hatalmi állapot tökéletesen zárt fenntartásához a rendelkezésére állnak az állami erőszakszervezetek (rendőrség, hadsereg), a félállami erőszakszervezetek (polgári körök, civil szervezetek), az állami igazság- és jogszolgáltatás (ügyészség, bíróság, alkotmánybíróság) és a média csaknem egésze. Mivel Orbán kezeli az államszervezetet, semmilyen legális vagy illegális kezdeményezés nem valósulhat meg ellene, kiváló politikai érzékkel mindent az irányítása alatt tart.

2. Orbán Viktor a magyarországi médiumok bekebelezésével gyakorlatilag teljeskörű kormánypropagandát képes valamennyi csatornán folytatni. A televíziók (közszolgálati tv-k, TV2, Echo Tv), a nyomtatott napilapok (Magyar Idők, Magyar Hírlap, Demokrata, Heti Válasz, Ripost, Lokál, közelmúltban Fideszes körbe került megyei lapok), az online országos és megyei hírportálok és blogok mind egyfajta üzenetet küldenek a Fideszes választó és a még nem Fideszes választó felé: csak a Fidesz politikája a megfelelő Magyarország számára, mindenki, aki ezzel szembehelyezkedik, az haza- és nemzetáruló, liberális, kommunista-bolsevik. Orbánnál van tehát az adu a kormányzat által fontosnak tartott témák közlésére, a vélemények irányítására.

Mit történik ezzel szemben a nem Fideszes médiumoknál? Nincs egységes üzenet, nincs egységes politikai irányvonal, mindenki szabadon arról ír, amiről éppen szeretne. Így történhet meg az, hogy az egykori Népszabadságban vezércikkben vonják kérdőre döntéseiért az MSZP-s képviselőt, vagy más baloldali ellenzéki kezdeményezést figuráznak ki; a baloldali érzelmű szavazó ilyenkor úgy gondolhatja, hogy minek ide Magyar Hírlap, ha a Népszabi a sajátjait is képes önként pellengérre állítani.

Fideszes médium – egy az üzenet, könnyen érthető; nem Fideszes médium – millió üzenet, nehezen érthető.

3. Orbán Viktor hatalma és vezető szerepe a Fideszben nagyon okosan megkérdőjelezhetetlen, semmi sem történhet az ő engedélye és jóváhagyása nélkül, még akkor sem, ha látszólag különutas politikai véleményeknek lehetünk tanúi (pl. Lázár János kezdeményezései). Ezzel szemben a szakadozott baloldali ellenzéki pártok a saját soraikban sem képesek egységesen fellépni, mert még egymást is folyamatosan gyűrik. Szanyi kapitány megjegyzést tesz Botkára, hogy miért a tengerpart mellől küldi az ultimátumait, Mesterházy a háttérből szervezkedik a pártelnök Molnár Gyula ellen, aki pedig a DK-val próbálja egy kicsit összeházasítani az MSZP maradékát. Ilyen egy esetben történhet meg a Fideszben: ha személyesen Orbán Viktor úgy akarja.

A Jobbik esetében még működik a pártfegyelem, bár a választói bázis átrendeződése miatt ez később akár változhat, elég csak a vidéki Jobbik szervezetek zúgolódására vagy az ásotthalmi polgármester öncélú rendelethozásaira gondolnunk.

4. Korlátlan finanszírozás. Orbán Viktor és a Fidesz rendelkezésére áll a teljes magyar költségvetés, a TAO pénzek, az EU-s pályázati pénzek, az MNB tőkéje és igény esetén még a magánbankok saját tőkéje is. Gyakorlatilag bármilyen kampánytémát finanszírozhatnak, bármilyen társadalmi és politikai üzenetet közvetíthetnek a választók felé. A civil pénzek elosztásával lélegeztetőgépen tartják a nonprofit szférát és a számukra megfelelő szervezeteket finanszírozzák, a nem megfelelőket pedig rendőri és NAV vizsgálatokkal és finanszírozásmegvonással vegzálják a megszűnésig. A most feltőkésített vállalkozók vész esetén a saját pénzükkel fogják támogatni a Fideszt, míg ugyanez az MSZP-nél anno korántsem volt elmondható.

Ezzel szemben az ellenzék az éves párt- és alapítványfinanszírozás, továbbá a magánszemélyek által átutalt minimális összegű adományokon túlmenően más forrással nem rendelkezik és az a megmaradt nagyon csekély számú vállalkozás, amelyik nem fél támogatni az ellenzéket, az is csak nagyon óvatosan teszi azt. Az ellenzéknek egyszerűen nincs pénze semmilyen hathatós propagandát folytatni, bár a kérdés itt is az, hogyha lenne, akkor vajon mire mennének vele.

5. Orbán Viktor a pénz és a közös ideológia alapján láncolja magához tanácsadóit és támogatóit és ezt ők maguk is pontosan tudják. Lehet az oligarcha bármekkora vagyonos és hatalmas, ha Orbán Viktorral szemben kezd játszani, akkor azonnal kiesik abból a körből, ahol a pénzek elosztása és a döntések születnek. Lehet ugyan próbálkozni rendőrségen, ügyészségen, de mivel ezek mind a Fidesz kezében vannak, eredménye nem lesz. A Fideszt a hűség tartja össze.

6. A Fidesz hűséges szavazói tántoríthatatlanul hisznek Orbán Viktornak és csinálhat gyakorlatilag bármit, az a 1,5-2 milliónyi törzsszavazója minden körülmények között a rendelkezésére fog állni, amivel már garantálható a parlamenti többség is. Mivel a Fideszes szavazók az egységes kormánypropagandát kapják, ezért számukra nincs más releváns üzenet, csak azt tudják és ismerik, amit a Magyar Idők vagy a közszolgálati tv szállít neki.

7. A magyar ellenzék, egészében véve alkalmatlan arra, hogy legyőzze Orbán Viktort.

Az MSZP még mindig nem ismerte fel, hogy az ideje és a küldetése lejárt, egyszerűen nincs rá szüksége a magyar társadalomnak. Van ugyan még néhány százezer nyugdíjas szavazója, recsegő-ropogó pártszervezete, némi állami bevétele, de a fiatalok, a diplomás középosztály nem szavaz már rájuk. Mivel nincs egységes világképük és üzenetük, nem tudnak már kit megszólítani. Ugyan az MSZP bejut majd a parlamentbe (ha addig nem oszlik fel), de jelentős erőt nem fog képviselni és természetesen esélye sem lesz saját kormányalakításra.

A Liberálisok Fodor Gáborral nem fognak bejutni a parlamentbe, mint ahogy legutóbb sem jutottak volna be, ha nincs a roppant sikeres ellenzéki összefogás. Politikájuk és egész létük kudarc a magyarországi liberalizmusnak és minden magyar liberálisnak és minden ellenzéki számára csak siker lesz a megszűnésük.

Az LMP-ről még mindig nem derült ki, hogy milyen politikát folytatnak, leginkább a Fidesz testvérpártjának tűnnek néha a megnyilatkozásaik alapján. Schiffer néha elmegy interjút adni a HVG-be, de normális ellenzéki politikát nem képesek összehozni. Mivel az egyetlen számba vehető zöldpártként működnek ma Magyarországon, vélhetően a minimális küszöböt megugorva bejutnak a parlamentbe, biztosan kiváló ellenzéke lesznek Orbán Viktornak.

Az Együtt párt egy dolog miatt kerül mostanság a fókuszba és ez nem más, mint Juhász Péter politikai performansza. Juhász Péter nélkül az Együtt nem létezik, és ezt talán Szigetvári Viktor is lassan felismeri, mivel a közelmúltban lemondott az Együtt elnöki posztjáról. Ha tippelni kellene, hogy bejutnak-e a parlamentbe, akkor inkább a nemre szavaznánk.

Párbeszéd Párt: ők gyakorlatilag nem léteznek, szót sem érdemelnek, nem fognak bejutni a következő parlamentbe.

Demokratikus Koalíció legnagyobb problémája maga Gyurcsány Ferenc. Ezt már sok elemzés leírta, de a DK gyakorlatilag azért vállalhatatlan a legtöbb választó számára, mert Gyurcsány Ferenc vezeti. A szavazóbázisát még mindig inkább a nyugdíjasok alkotják, így kérdéses, hogy rájuk építve mennyire fognak bejutni a parlamentbe, leginkább semennyire.

A Jobbik be fog jutni a parlamentbe és vélhetően a legerősebb ellenzéki erő lesz, hacsak menet közben Vona Gábor a nagy átrendeződés során nem számolja el magát. A Jobbik (talán csak előre megfontoltan és látszólagosan) kiszórva a szélsőséges magját a pártnak erősen építeni próbál a maradék baloldali érzelmű választói rétegre. Ez ugyan az önkormányzati választások során még működött is, de kérdéses persze, hogy az országos választásokon mennyire fog. És mivel a Jobbik az esetek nagy részében nem képvisel a Fidesztől eltérő politikát, ezért érdemi ellenzéki szerep nem várható tőlük az új országgyűlésben sem.

Összefoglalva: Orbán Viktornak nincs potenciális kihívója, mindenen rajta tartja a figyelmét, magabiztos politikát folytat és ezért 100 százalékos bizonyossággal hozni fogja a 2018-as magyar parlamenti választásokat a Fidesznek.